Tagjaink mondták

Tagjaink mondták

Amikor először hallottam a TDK-ról, azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák. Később azt gondoltam: „Ez túl nehéz, nem is nekem való.” Jelenleg a másodikat írom.

A kurzusainkban az a jó, hogy azt tanulhatom, ami igazán érdekel. Az is nagy előny, hogy kevesen vagyunk és nincs alapzaj. Ha valamit nem értek, bátran kérdezhetek az oktatótól és a társaimtól úgy, hogy közben nem érzem magam feszélyezve. Buta kérdés nincs, csak ostoba hallgatás.

Amíg egy elismert oktatónak a bejáratnál a hallgatók „Jó napot, Tanár úr!”-ral köszönnek, addig én megtehetem, hogy odalépek hozzá, kezet fogok vele, és azt mondom: „Szervusz, János!”

Amióta szakkolisokkal lakom együtt, jobban értem az iskolai anyagot, és más dolgok iránt is érdeklődöm. Az átlagom 3,00 környékéről mára 5,00 fölé emelkedett.

Nekem a JPKSZ többet jelent egy olyan szervezetnél, amiben egy vagyok a sokaságban. Itt meghallgatják a véleményemet és én is alakíthatom a szervezet jövőjét.

A mi demokráciánk nem azt jelenti, hogy néhány nagyhangú tag megmondja, merre van az arra. A lehetőség biztosított, nálunk bárki lehet a Diákbizottság tagja – csak a többség támogatását kell ehhez maga mögött tudnia.

Amikor azt kérdezik tőlem, hogy évi 7.000 végzős közgazdászhallgatóból miért vagyok a legjobbak közt, nem gondolom azt, hogy nem lennék ott. A szakkolitól szakmai többlettudást, nyelvi képzést kaptam, és válogatott társakat a különféle versenyekre, ahol olyan dolgokat tapasztaltam, amire az egyetemi normál oktatásban nem volt lehetőségem. Nincs miért kételkednem magamban.

Fantasztikus érzés ma visszagondolni arra, hogy 2007. március 13-án ott lehettem az UNIV 5. emeleti társalgójában, és részese lehettem egy olyan szervezet megalapításának, ami mára a Kar hallgatóinak szemében a magasabb szintű tudást és a kiemelkedő teljesítményeket jelképezi.

Azok a szakkolisok, akiket korábban megismertem és már befejezték az egyetemi tanulmányaikat, ma Ph.D. hallgatók, vagy komoly cégeknél dolgoznak kiemelkedő fizetésért.

Nincs annál inspirálóbb dolog, mint amikor egy szakkolis társam komoly sikert ér el, majd másnap odalép hozzám és azt mondja: „Ezt te is meg tudod csinálni!”

A táborainkban valaki mindig elviszi a sárga trikót.

MOL, Procter&Gamble, BAT, Reuters, Török Gábor, Chikán Attila, Simonovits András, Kovács Antal… Hozzánk ők járnak előadni.

Ma már nem értem azokat a hallgatótársaimat, akik azt mondják valamire: „ezt nem tudom megcsinálni” vagy „ez lehetetlen”.

A kapcsolati tőke több annál, hogy ismerem a legnagyobb partyarcokat és több szeszt tudok náluk meginni. Az itt kötött barátságok az üzleti életben is értékes kapcsolatok lehetnek később.

Nem azért csinálunk felvételit, hogy szívassuk a hozzánk jelentkezőket. Kénytelenek voltunk korábban azzal szembesülni, hogy egy nyolcvan fős tagság nehezen mobilizálható. Mára nagyjából ötvenen vagyunk, pedig a túljelentkezés minden évben kétszeres-háromszoros. Mi azt akarjuk, hogy érték legyen szakkolisnak lenni. Ha jobban belegondolok, mennyire értékeltem eddigi életem során azt, amiért kicsit sem kellett megküzdenem, ami csak úgy az ölembe hullt kérésre vagy kérés nélkül, azt kell, hogy mondjam: jó, hogy van felvételi.

Komoly értékünk, hogy mi valóban megbízunk egymásban. A legjobb példa erre a felvételi rendszerünk. Meggyőződésem, hogy a JPKSZ tagjaiból a szakkollégisták által választott bizottság olyan tagokból áll, akik felelőséggel tudják a szakkoli jövőjéhez biztosítani a megfelelő utánpótlást – értem ezalatt a magas jelentkezői létszám megteremtését és a kiválasztás sikerét egyaránt.

Amikor a HÖT-re szavaznak a Kar hallgatói, átlagosan a 30%-ot sem éri el a részvétel. Nálunk ez az arány a Diákbizottság megválasztásakor 90% feletti. Azt hiszem, ez jól mutatja, hogy nekünk mit jelent a hallgatói aktivitás és a közösség ügyeiben való részvétel.

Ha kimerült vagyok és csak arra vágyom, hogy valaki meghallgasson, kiüljön velem a folyosóra meginni egy pohár bort vagy elszívni egy cigit, mindig találok partnert.

Az összes kari szervezet közül nekünk van a legkirályabb klubhelyiségünk, a legjobb számítógépeink, a legszebb honlapunk és pólónk.

Nálunk elveszett, lehurrogott ötletek nincsenek. Mi azon fáradozunk, hogy az álmainkat valóra váltsuk. Nincs időnk azon gondolkozni, hogy valamit miért nem lehet. A nehézségeket legyőzzük – ilyen egyszerű az egész…

BÉT, MNB, Csillag Börtön, Biokom, Zsolnay Gyár, energiafarm, pálinkamanufaktúra… A mi kirándulásaink valóban érdekesek és izgalmasak.

Nincs annál nagyobb siker egy szervezet számára, mint amikor az idősebb tagok inspirációja újabb és újabb sikereket szül. Talán ez a legnagyobb erényünk.

A szakkolis táborokban gyakran lépek át dimenziókapukat, ugrok hipertereket, flexelek, sarokcsiszolok… Ilyenkor szinte minden gyerekkori álmom valóra válik.