A szakkollégiumi mozgalomról

„A szakkollégiumok öntevekény diákok együttélő közösségei”

                                                                      Szakkollégiumi Charta 2003

A szakkollégiumi mozgalom az angolszász college rendszerből gyökerezik, itt a kiemelkedő tehetségű diákokkal már a XVIII. századtól egyedi tanrend alapján tutorok foglalkoztak. Franciaországban az angolszász mintát kissé átalakítva vették át, a leendő akadémikusok képzésére hozták létre az École Normale Supériure (ENS) nevű intézményt, amely napjainkban is működik, a párizsin kívül még három vidéki intézmény szolgálja a tehetséggondozást.

Magyarországon Báró Eötvös József 1895-ben alapította francia mintára az Eötvös Collegiumot a Budapesti Tanárképző Főiskolán. A Collegium immár több, mint egy évszázada a magyar akadémikusok képzési helye és a szabad gondolkodás és szellem zászlóvivője is egyben, büszkén viseli az első magyar szakkollégium címét is.

A második világháború után a már illegalitásban is szerveződő Népi Kollégiumok vették át a tehetséggondozást, célként hirdetve a vidéki, szegény sorból származó tehetségek felemelését. Sorban nyíltak a kollégiumok az országban, a mozgalmat a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége, a NÉKOSZ szervezte, és legfelsőbb körökben is akadt támogatója, Rajk László személyében. A demokratikusan szerveződő, a társadalmi problémákról együtt gondolkodó fiatalok azonban nem sokáig élvezhették a mozgalom gyümölcseit: rövid, de emlékezetes tündöklés után (1946-49) a NÉKOSZ-t megszűntették.

A Marx Károly Közgazdasági Egyetemen 1969-ben vetődött fel a gondolat néhány fiatal oktatóban, hogy szervezni kéne egy, a vidéki tehetségek gondozására alkalmas kollégiumot. Az egyetem NÉKOSZ mozgalomban szocializálódott rektora, Szabó Kálmán támogatta a törekvést, az újonnan felállított intézmény a szakkollégium nevet kapta, majd 1973-ban felvette Rajk László nevét.

Az 1980-as években sorra szerveződtek az országban a szakkollégiumok, amelyek egyre inkább a „másként gondolkodás” terepévé váltak, a mozgalommá formálódást pedig az első „összkollégiumi” rendezvény, a Szakkollégiumok Nyári Találkozója (NYATA) jelentette 1985-ben. Az itt megvitatott kérdések lefedték azt a problémahalmazt, ami az országban felleltározható volt a környezetvédelemtől a kisebbségek helyzetével bezárólag.

Az utolsó politizáló NYATA az 1988-as találkozó volt, a szakkollégiumok, bár mint szellemi műhelyek elismerten komoly szerepet játszottak az átalakulás folyamatában, a rendszerváltozás után nem kívánnak aktív politikai szerepet vállalni, szervezeti szabályukban rögzítik, hogy intézményi szinten nem fogalmaznak meg politikai véleményt. A szakkollégiumok napjainkban az öntevékenység és a demokratikus működés értékei szerint, a szakmaiság, a közösség és a társadalmi érzékenység egymástól elválaszthatatlan pillérei mentén szervezik működéseket, a mozgalomnak pedig a kétévente megrendezésre kerülő NYATÁ-k, konferenciák és spontán találkozók biztosítanak keretet.